8.rész Folt

- Mit ért az alatt, hogy komoly sérülései vannak? - kérdezte Benny, majd mellém sétált és átölelt Én is így tettem. A fehér falak, és ez a furcsa szag, még jobban oldotta bennem a stresszt, és az aggodalmat. Féltem.

- A lábai, csoda ha épségben maradnak. Nagy súly nehezedett rájuk, ami olyan fájdalmat váltott ki belőle, hogy sokkba esett majd elájult. Most még altatásban van, de egy fél óra múlva, ha minden igaz felébred. Csak annyit kérek, hogy ne ébresszék fel.

- Rendben köszönjük. - mondtam, majd Benny és én bementünk. Utánunk fog Sziki és Ya Ou.

Beléptünk a kórterembe, és leültünk Oli ágya mellé. Rossz volt látni, ilyen sebesülten. A holdfény, besütött az ablakon, ezzel megvilágítva Olivér arcát.

- Mind gondolkozol? - kérdezte Benny. Mellettem ült, és ölelt. Jó volt, hogy valaki itt volt, és nyugtatott. És valaki aki, Bencét nyugtatta

- Olin. Miss Edwardson. Rajtatok. Hogy miért van ez. Ki csinálja ezeket. - soroltam, miken jártak a gondolataim.
 ---
** Oli **
A hold, fehéren világította meg, Petra tökéletes arcát. A szép szőke haját és gyönyörű alakját. Ahogy ült a park egyik padján, készültem megkérni a kezét. De valami az utamat állta. Egy sötét alak. Minden elsötétült. A lány akit szeretek, az idegen férfi vagy nő, és a park. Csak egy fehér dolog volt előttem. Valami azt súgta, menjek közelebb. Legbelül éreztem, hogy nem kellene, de én mentem. És valami történt...

Eltűntem!

---
** Petra**
- Szeretsz? - meghallottam, ahogy Oli elkezdett mozogni. A szemeim nagyra nyíltak, a kérdés hallatán
- Persze! - mondtam ki, de a válasz alapján nem nekem szánta
- Benny szeretsz? - a szemeit kinyitotta, majd egy halk nevetés hallatszott tőle

---

A kórház mosdójába érve, észre vettem egy halvány, de sötét foltot a jobb kezemen. Megpróbáltam lemosni de nem sikerült. Lehet, hogy beütöttem valahova.
Vissza mentem Oli kórtermébe. Mindenki ijedten nézett rám
- Miért néztek így? - kérdeztem picit mosolyogva, de az arc kifejezésüket látva, rossz dolog történt
- Miss Edwards.... - kezdett bele Oli de nem folytatta. A fejét lehajtotta, és nem nézett a szemebe
- N-nem.... Az nem lehet ő nem halt meg! - a fiúk csendben maradtak. Tudtam jól hogy mi történt. Kifutottam a kórteremből, Miss Edwards-éba. Jace ott állt. Sírt

7.rész " Ez a kapcsolat így semmit sem ér! "

" Néha megkapjuk azt a pofont a világtól, amit nem vártunk. Vagy jobb szó erre a váratlanul kapott pofon. "

- Vissza kell mennünk próbára! - szólalt meg Sziki, miközben a telefonját nyomkodta. A többiek csak egy " Nemááár" szót dünnyögtek. - Bocsi Petra hív a kötelesség!

- Semmi baj. Ez a munkátok. Ebből éltek. Meg ilyesmi.. 

- Jól leszel egyedül? Főleg most, hogy.. - kezdett bele Oli.  Tudtam, hogy arra céloz, mi történt most Miss Edwards-al. Igen, belül szanaszét voltam törve. De a fiúkat, nem húzhattam ki a munka alól. Ez a kötelességük.

- Jól! Csak menjetek. Most jobb lesz nekem egyedül! - vágtam rá.

- De ha gáz van..

- Nem lesz! - megint rávágtam, de halkabb voltam, mint eddig. Sosem voltam, hangos, flegma alkat, és ez most sem volt másképpen.
A fiúk elmentek, én pedig elindultam a szobámba. Talán egy kicsit most nem álltam jól a dolgokhoz. Szemét voltam... - Ezt elrontottam - ezt mondtam ki, mert így volt. Vissza fordultam, hogy kinyissam az ajtót és a fiúk után menjek. A kilincset megragadtam, de nem nyitottam ki. Eszembe jutott, hogy talán hülyeség ez az egész. Egy lépést tettem hátra. Az ajtó kinyílt.
- Ez a kapcsolat így semmit sem ér Petra! - lépett be az ajtón Oli. Komoly volt az arca, egyetlen mosolyra utaló dolog, nem volt az arcán. Most az egyszer tényleg nem hülyéskedett. És ez furcsa volt.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire érti, hogy nem érti.. Vagyis.. Áhh...
- Úgy, hogy nem teszel semmit sem a kapcsolatunk érdekében. Nem csókolsz meg, nem ölelsz meg semmi. Mintha csak barátok lennénk. Ez nekem így nem kell! Én szeretlek, de nem tudom, hogy neked vajon ér e ez valamit.- a szavai úgy siklottak át rajtam, mintha késsel szurkálnának. Élesek voltak és fájdalmasak. De igazak voltak.
- Oli azért mert nekem te vagy az első! És én nem akarok elsietni. Legyél türelmes kérlek!
- Rendben!

Órák múltán, csak az volt bennem, hogy most mi van velem és Olivérrel. Szeret-e vagy nem. Akar még engem, vagy nem. Vagy már a barátságunkhoz sincs undora.
Gondolkozásom közepette megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből majd elolvastam.
" Petra azonnal gyere a kórházba! Olival baj van! Sziki "
A szemeim kitágultak, a szívem hevesen vert. Most már Oli is megsebesült vagy rosszabb.
Elindultam otthonról, csapot-papot ott hagyva. Az ajtó is nyitva maradt.

- Hol van Oli? - oda futottam Szikiékhez, és egyből rá kérdeztem. Tudnom kellet mi van vele
- Bent van vizsgálják - szólalt meg Benny aki egy széken ült, és szomorú volt. - Gyere ülj le.
- Nem! Mondjátok meg mi van vele! - kezdtem el kiabálni, a szokásos hangom nélkül. Fel emeltem a hangomat, mert mérges és belülről szinte szétszakadt voltam. Nem tudtam mit is tegyek.
- Mindjárt bemehetünk! Addig maradj nyugton!
- Önök Patocska Olivér hozzá tartozói? - lépett ki a kórteremből egy hosszú hajú lány, nem lehetett több 25 évesnél. Biztosan egy nővér.
- Igen! Mondja mi van Olivérrel! - kiabáltam rá a lányra
- Nagyon súlyos sérülései vannak.