- Vissza kell mennünk próbára! - szólalt meg Sziki, miközben a telefonját nyomkodta. A többiek csak egy " Nemááár" szót dünnyögtek. - Bocsi Petra hív a kötelesség!
- Semmi baj. Ez a munkátok. Ebből éltek. Meg ilyesmi..
- Jól leszel egyedül? Főleg most, hogy.. - kezdett bele Oli. Tudtam, hogy arra céloz, mi történt most Miss Edwards-al. Igen, belül szanaszét voltam törve. De a fiúkat, nem húzhattam ki a munka alól. Ez a kötelességük.
- De ha gáz van..
- Nem lesz! - megint rávágtam, de halkabb voltam, mint eddig. Sosem voltam, hangos, flegma alkat, és ez most sem volt másképpen.
A fiúk elmentek, én pedig elindultam a szobámba. Talán egy kicsit most nem álltam jól a dolgokhoz. Szemét voltam... - Ezt elrontottam - ezt mondtam ki, mert így volt. Vissza fordultam, hogy kinyissam az ajtót és a fiúk után menjek. A kilincset megragadtam, de nem nyitottam ki. Eszembe jutott, hogy talán hülyeség ez az egész. Egy lépést tettem hátra. Az ajtó kinyílt.
- Ez a kapcsolat így semmit sem ér Petra! - lépett be az ajtón Oli. Komoly volt az arca, egyetlen mosolyra utaló dolog, nem volt az arcán. Most az egyszer tényleg nem hülyéskedett. És ez furcsa volt.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire érti, hogy nem érti.. Vagyis.. Áhh...
- Úgy, hogy nem teszel semmit sem a kapcsolatunk érdekében. Nem csókolsz meg, nem ölelsz meg semmi. Mintha csak barátok lennénk. Ez nekem így nem kell! Én szeretlek, de nem tudom, hogy neked vajon ér e ez valamit.- a szavai úgy siklottak át rajtam, mintha késsel szurkálnának. Élesek voltak és fájdalmasak. De igazak voltak.
- Oli azért mert nekem te vagy az első! És én nem akarok elsietni. Legyél türelmes kérlek!
- Rendben!
Órák múltán, csak az volt bennem, hogy most mi van velem és Olivérrel. Szeret-e vagy nem. Akar még engem, vagy nem. Vagy már a barátságunkhoz sincs undora.
Gondolkozásom közepette megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből majd elolvastam.
" Petra azonnal gyere a kórházba! Olival baj van! Sziki "
A szemeim kitágultak, a szívem hevesen vert. Most már Oli is megsebesült vagy rosszabb.
Elindultam otthonról, csapot-papot ott hagyva. Az ajtó is nyitva maradt.
- Hol van Oli? - oda futottam Szikiékhez, és egyből rá kérdeztem. Tudnom kellet mi van vele
- Bent van vizsgálják - szólalt meg Benny aki egy széken ült, és szomorú volt. - Gyere ülj le.
- Nem! Mondjátok meg mi van vele! - kezdtem el kiabálni, a szokásos hangom nélkül. Fel emeltem a hangomat, mert mérges és belülről szinte szétszakadt voltam. Nem tudtam mit is tegyek.
- Mindjárt bemehetünk! Addig maradj nyugton!
- Önök Patocska Olivér hozzá tartozói? - lépett ki a kórteremből egy hosszú hajú lány, nem lehetett több 25 évesnél. Biztosan egy nővér.
- Igen! Mondja mi van Olivérrel! - kiabáltam rá a lányra
- Nagyon súlyos sérülései vannak.
A fiúk elmentek, én pedig elindultam a szobámba. Talán egy kicsit most nem álltam jól a dolgokhoz. Szemét voltam... - Ezt elrontottam - ezt mondtam ki, mert így volt. Vissza fordultam, hogy kinyissam az ajtót és a fiúk után menjek. A kilincset megragadtam, de nem nyitottam ki. Eszembe jutott, hogy talán hülyeség ez az egész. Egy lépést tettem hátra. Az ajtó kinyílt.
- Ez a kapcsolat így semmit sem ér Petra! - lépett be az ajtón Oli. Komoly volt az arca, egyetlen mosolyra utaló dolog, nem volt az arcán. Most az egyszer tényleg nem hülyéskedett. És ez furcsa volt.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire érti, hogy nem érti.. Vagyis.. Áhh...
- Úgy, hogy nem teszel semmit sem a kapcsolatunk érdekében. Nem csókolsz meg, nem ölelsz meg semmi. Mintha csak barátok lennénk. Ez nekem így nem kell! Én szeretlek, de nem tudom, hogy neked vajon ér e ez valamit.- a szavai úgy siklottak át rajtam, mintha késsel szurkálnának. Élesek voltak és fájdalmasak. De igazak voltak.
- Oli azért mert nekem te vagy az első! És én nem akarok elsietni. Legyél türelmes kérlek!
- Rendben!
Órák múltán, csak az volt bennem, hogy most mi van velem és Olivérrel. Szeret-e vagy nem. Akar még engem, vagy nem. Vagy már a barátságunkhoz sincs undora.
Gondolkozásom közepette megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből majd elolvastam.
" Petra azonnal gyere a kórházba! Olival baj van! Sziki "
A szemeim kitágultak, a szívem hevesen vert. Most már Oli is megsebesült vagy rosszabb.
Elindultam otthonról, csapot-papot ott hagyva. Az ajtó is nyitva maradt.
- Hol van Oli? - oda futottam Szikiékhez, és egyből rá kérdeztem. Tudnom kellet mi van vele
- Bent van vizsgálják - szólalt meg Benny aki egy széken ült, és szomorú volt. - Gyere ülj le.
- Nem! Mondjátok meg mi van vele! - kezdtem el kiabálni, a szokásos hangom nélkül. Fel emeltem a hangomat, mert mérges és belülről szinte szétszakadt voltam. Nem tudtam mit is tegyek.
- Mindjárt bemehetünk! Addig maradj nyugton!
- Önök Patocska Olivér hozzá tartozói? - lépett ki a kórteremből egy hosszú hajú lány, nem lehetett több 25 évesnél. Biztosan egy nővér.
- Igen! Mondja mi van Olivérrel! - kiabáltam rá a lányra
- Nagyon súlyos sérülései vannak.
Szia::) Nekem nagyon tetszik a történet és remélem teszel fel új részeket!:)
VálaszTörlés