" Sötét és hűvös volt a levegő. Mindenütt véres láb és kéznyomok. Egyedül voltam, és nem tudtam mit csináljak. Csak járkáltam, és próbáltam, nem pánikba esni. De sajnos megtörtént. Mert szembe találtam magam Olival, akinek mindene tiszta vér volt! "
A rémálom, annyira összezavart, hogy első mondatom az volt, hogy " Oli hol vagy? "
- Petra itt vagyok! - fogta meg a kezem, miközben még a takaró pihent a lábán. Úgy éreztem magam mint egy idegroncs. És ez meg is látszódhatott rajtam. - Mi a baj?
- Egy rossz álom. Örülök, hogy jól vagy! - Szorosan átöleltem és a hátát simogattam. Reszkettem az álom miatt.
Délután, a fiukkal elmentünk a városba, hogy megnézzük a nevezetességeket. Négy óra körül csatlakozott hozzánk Miss Edwards és a fia Jace.- Szia Petra! - jött oda hozzám Miss Edwards, aki a karjait nyújtva ölelt meg. - Ő itt a fiam Jace Edwards. - mutatott a mellette lévő, kissé borostás srácra - Jace, ő itt Petra, a kedvenc diákom, aki miatt most itt lehetek! - mutatott rám, majd Jace a kezét nyújtotta. Kezet fogtunk, majd bemutattam nekik a srácokat. Miss Edwards, már ismerte Oli-t, de a többi fiút nem. Bemutattam őket, majd elindultunk, egy "kisebb" sétára.Az úton, sokat beszélgettem Olival és Jace-el, úgyhogy minden jó volt.
Másnap reggel, arra keltem, hogy valaki rázogat.
- Petrus, ébredj mennek a fiuk! - mondta Oli az ágyon ülve. A mosolya reggel is szexi volt, úgyhogy jó kis ébresztőm volt. Csak nem értettem hová mennek Szikiék.
- Hova?
- Hát vissza Pestre.
- Ja oké értem. Akkor jövök!
A reptéren álltunk Olival és a srácokkal, és éppen búcsúzni próbáltak. Már jó ideje nem hagyták el egymást, úgyhogy fájó volt az elköszönés. Tudtam, hogy most az egyszer kedvesnek kellene lennem ( bármennyire utálom őket ) úgyhogy szép szavakkal kezdtem a beszédet. De Benny be előzött.
- Hát akkor csá csajszi! - nyújtotta a kezét, de én inkább megöleltem, mint hogy kezet fogjak vele. Mégis csak búcsú féleség volt. Igaz, hogy ezelőtt sem találkoztunk túl sokat, de azért meg kell tartani a jó modort !
- Szia Benny! - köszöntem el, majd elhúzódtam és a másik két srácot ide megöleltem. Láttam Oli szemében, hogy fáj neki. Útközben mondtam neki, hogy menjen ha akar, de nem akart. Itt akart maradni. - Biztos nem mész velük? - a kezemet a vállára tettem, de ő inkább megfogta és megszorította. A szemei a srácokat követték.
- Biztos! Itt maradok! - mondta ki, majd egy "macsós" vigyort vágott. Kifelé húzott.
Haza érve, lepakoltam a táskám, majd a konyhába mentem. A hűtő teljesen üres volt. Valamit enni kellett ezért bementem a szobámba, hogy azt a három doboz pizzát, fogyasszuk el ebédre. Oli az ágyamon ült és az egyik dobozt falta.
- Oli, mit csinálsz?
- Eszek. Gyere te is! - beugrottam az ágyamba, egyenesen az ölébe. A lábai ki voltak nyújtva, úgyhogy rádőltem a hasára, és a lábainkat egymásra tettük. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, de sosem kezdtünk bele egy párkapcsolatba. Neki mindig volt barátnője, én meg csak egyszer zúgtam bele. Amikor elmondtam volna rávágta, hogy össze jött Krisztával. Ezért inkább nem mondtam el. Az érzéseim nagyjából elmúltak, de ha lenne bármi esély arra, hogy egy pár legyünk, bele mennék. - Min jár a kis buksid?
- Hát így a régi dolgokon. - vágtam rá
- Krisztán mi? - kérdezte nevetve, majd egy falat pizzát vett a szájába
- Is. - húztam el a számat - Figyelj. Amúgy miért szakadt meg a kapcsolatunk? Már olyan régen nem láttuk egymást.
- Tulajdon képpen a zenei karrierem miatt, meg a te táncos dolgaid miatt. Mind a ketten sokat dolgoztunk, ezért azt hiszem abba maradt. De őszintén, nem örültem annak, hogy már nem látlak. Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem! - mondtam, majd felültem és a szemébe néztem. Az orrunk között kevés távolság volt. - Soha többé ne hagyjál magamra! SOHA érted? - a pólója nyakát húzogattam de csak nevetett
- Jól van cica! Nem hagylak el! - ekkor az a kis közelség is eltűnt. Egymás szájába lélegeztünk - Soha! - suttogta.
A fejemben az volt, hogy mi lenne velem nélküle. Mi lenne ha örökre elválnának az útjaink, és elfelejtenénk egymást? Ezt a kérdést fel is tettem Olinak.
- Hú hát én beleőrülnék. Ha nem lennél, akkor velem mi lenne? Ki adna kaját? - tette fel a kérdést teljesen komolyan. Én csak a fejemre csaptam majd megütögettem az arcát
- Hát drága Olivér, főznél magadra!
Pár óra elteltével, csak az ágyon feküdtünk, a fejem pedig a mellkasán pihent. Hallgattam a szuszogását, és a szívverését. Megnyugtató hallani, ahogy az a szeretet teli szív dobog. Abban a tudatban voltam, hogy alszik, amikor elkezdtem simogatni a pocakját. De sajnos fent volt.
- Kemény mi? - kérdezte kicsit belenevetve.
- Bocsi azt hittem alszol. Amúgy igen. Jó kemény! - kuncogtam
- Engem nem zavar, sőt nyugodtan simogasd! Megnyugtat a közelséged! - a fejemet Oli felé hajtottam, így szembe kerültem vele - Figyelj Petra! Én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése