2.rész London

Sziasztok. Látom még nem igazán olvassátok ezt a sztorit, de remélem egy idő után elkezditek jobban olvasni. Hát ennyi volt a szöveg
Let's Do That!
xx
U.I: Bocs  a rövid részért :/
---

Hajnali négykor A Linkin Park - A Light That Never Comes ébresztett. Most az egyszer boldogan, és nagy vigyorral keltem ki az ágyból. A takarót lelökve magamról indultam a fürdőszoba felé. Egy feltupírozott szőke nézett rám, úgyhogy csak nevetni tudtam a saját tükörképemen.  Kifésültem a hajamat, utána a hajvasalót bedugtam a konnektorba. Amíg felmelegedett, elmentem a kikészített ruhámért, és felvettem azt.

Egy órával később kész lett a hajam, majd a sminkem is. Ahogy elnéztem tűrhető fejem lett, így elindultam a szobámba, és hívni kezdtem Miss Edwards-ot.
- Szia Petra, minden oké? Kész vagy?
- Igen Miss Edwards útra kész vagyok! - mondtam bele frissen és tényleg útra készen.
- Mindjárt oda ér a taxi, állj ki 10 perc és ott vagyunk! A jegyek nálam, és van még másfél óránk a gépig.
- Rendben. Kint találkozunk! - nyomtam ki, és a két táskámat felvéve indultam a földszintre. A táskáimat a lépcső tetejéről ledobtam, én pedig a korláton lecsúszva értem le. A boldogság szemmel látható, sőt talán hallható is mert úgy nevetgéltem, mint egy idióta.

A házból kilépve, bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe mélyesztve indultam a taxi elé. Abban a pillanatban, érkezett meg az autó, így a táskáimat a csomagtartóba téve, ültem be.
- Na izgul már tanárnő? - kérdeztem boldogan.
- Jajj igen. Már nagyon hiányzik a fiam, úgyhogy elhiheted mennyire akarom már ölelgetni és meg puszilgatni. - a szeme csak úgy csillogott, a boldogságtól. És talán az izgatottságtól . Mégis csak a fia, akit nem látott öt hónapja, ott van Londonban. Az út többi része csendben telt. Én a telefonomon néztem a Twitterem, Miss Edwards pedig éppen beszélt valakivel. Lehet, hogy a fiával. Mosolygott, és örömében könnyezett. - Igen te is nagyon hiányzol - kapkodta a levegőt - Nagyon szeretlek kisfiam! - a kezébe adtam egy zsepit, amivel a szemeit törölgette -  Rendben menj csak! Este találkozunk! Szia! - köszönt el, majd a telefont elrakva, a zsebkendővel, letörölte a könnyeit. Nem tudom, hogy a fia igazából mit csinál London-ban, és hogyan került oda. De biztosan remek srác, aki okos és kedves.

A repülőre felülve, a zenelejátszómat elővettem és beraktam, egy McFly albumot, majd a fülhallgatót a fülembe tettem, és azt kezdtem el hallgatni. Közben a táskámból, előszedtem a kedvenc könyvem új részét, és azt kezdtem el olvasni.
Már vagy 5 órája repültünk, amikor a telefonom megrezzent. Elővettem, és megnéztem ennek okát. Egy üzenetem jött, attól a sráctól akitől bérelni fogom a lakásomat.
 Szia Petra!
Van egy kis gond. A lakást ki bérelné még egy ember, úgyhogy ha nem baj, ketten bérelnétek és lakótársak lennétek. Persze, megértem ha nem szeretnél egy idegennel együtt élni, de te tudod.
Jake

Egy pillanatra megállt a szívem az olvasottak alapján. Tehát, ha nem fogok együtt élni a nem tudom kivel, akkor az utcára kerülök. Hát egy választásom van. Úgyhogy bele megyek.

Szia Jake!
Őszintén, nagyon nincsen kedve egy idegennel együtt élni, de mivel nem tehetek mást rendben. De ha megöl alvás közben, a te bűnöd lesz!
Petra