8.rész Folt

- Mit ért az alatt, hogy komoly sérülései vannak? - kérdezte Benny, majd mellém sétált és átölelt Én is így tettem. A fehér falak, és ez a furcsa szag, még jobban oldotta bennem a stresszt, és az aggodalmat. Féltem.

- A lábai, csoda ha épségben maradnak. Nagy súly nehezedett rájuk, ami olyan fájdalmat váltott ki belőle, hogy sokkba esett majd elájult. Most még altatásban van, de egy fél óra múlva, ha minden igaz felébred. Csak annyit kérek, hogy ne ébresszék fel.

- Rendben köszönjük. - mondtam, majd Benny és én bementünk. Utánunk fog Sziki és Ya Ou.

Beléptünk a kórterembe, és leültünk Oli ágya mellé. Rossz volt látni, ilyen sebesülten. A holdfény, besütött az ablakon, ezzel megvilágítva Olivér arcát.

- Mind gondolkozol? - kérdezte Benny. Mellettem ült, és ölelt. Jó volt, hogy valaki itt volt, és nyugtatott. És valaki aki, Bencét nyugtatta

- Olin. Miss Edwardson. Rajtatok. Hogy miért van ez. Ki csinálja ezeket. - soroltam, miken jártak a gondolataim.
 ---
** Oli **
A hold, fehéren világította meg, Petra tökéletes arcát. A szép szőke haját és gyönyörű alakját. Ahogy ült a park egyik padján, készültem megkérni a kezét. De valami az utamat állta. Egy sötét alak. Minden elsötétült. A lány akit szeretek, az idegen férfi vagy nő, és a park. Csak egy fehér dolog volt előttem. Valami azt súgta, menjek közelebb. Legbelül éreztem, hogy nem kellene, de én mentem. És valami történt...

Eltűntem!

---
** Petra**
- Szeretsz? - meghallottam, ahogy Oli elkezdett mozogni. A szemeim nagyra nyíltak, a kérdés hallatán
- Persze! - mondtam ki, de a válasz alapján nem nekem szánta
- Benny szeretsz? - a szemeit kinyitotta, majd egy halk nevetés hallatszott tőle

---

A kórház mosdójába érve, észre vettem egy halvány, de sötét foltot a jobb kezemen. Megpróbáltam lemosni de nem sikerült. Lehet, hogy beütöttem valahova.
Vissza mentem Oli kórtermébe. Mindenki ijedten nézett rám
- Miért néztek így? - kérdeztem picit mosolyogva, de az arc kifejezésüket látva, rossz dolog történt
- Miss Edwards.... - kezdett bele Oli de nem folytatta. A fejét lehajtotta, és nem nézett a szemebe
- N-nem.... Az nem lehet ő nem halt meg! - a fiúk csendben maradtak. Tudtam jól hogy mi történt. Kifutottam a kórteremből, Miss Edwards-éba. Jace ott állt. Sírt

7.rész " Ez a kapcsolat így semmit sem ér! "

" Néha megkapjuk azt a pofont a világtól, amit nem vártunk. Vagy jobb szó erre a váratlanul kapott pofon. "

- Vissza kell mennünk próbára! - szólalt meg Sziki, miközben a telefonját nyomkodta. A többiek csak egy " Nemááár" szót dünnyögtek. - Bocsi Petra hív a kötelesség!

- Semmi baj. Ez a munkátok. Ebből éltek. Meg ilyesmi.. 

- Jól leszel egyedül? Főleg most, hogy.. - kezdett bele Oli.  Tudtam, hogy arra céloz, mi történt most Miss Edwards-al. Igen, belül szanaszét voltam törve. De a fiúkat, nem húzhattam ki a munka alól. Ez a kötelességük.

- Jól! Csak menjetek. Most jobb lesz nekem egyedül! - vágtam rá.

- De ha gáz van..

- Nem lesz! - megint rávágtam, de halkabb voltam, mint eddig. Sosem voltam, hangos, flegma alkat, és ez most sem volt másképpen.
A fiúk elmentek, én pedig elindultam a szobámba. Talán egy kicsit most nem álltam jól a dolgokhoz. Szemét voltam... - Ezt elrontottam - ezt mondtam ki, mert így volt. Vissza fordultam, hogy kinyissam az ajtót és a fiúk után menjek. A kilincset megragadtam, de nem nyitottam ki. Eszembe jutott, hogy talán hülyeség ez az egész. Egy lépést tettem hátra. Az ajtó kinyílt.
- Ez a kapcsolat így semmit sem ér Petra! - lépett be az ajtón Oli. Komoly volt az arca, egyetlen mosolyra utaló dolog, nem volt az arcán. Most az egyszer tényleg nem hülyéskedett. És ez furcsa volt.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire érti, hogy nem érti.. Vagyis.. Áhh...
- Úgy, hogy nem teszel semmit sem a kapcsolatunk érdekében. Nem csókolsz meg, nem ölelsz meg semmi. Mintha csak barátok lennénk. Ez nekem így nem kell! Én szeretlek, de nem tudom, hogy neked vajon ér e ez valamit.- a szavai úgy siklottak át rajtam, mintha késsel szurkálnának. Élesek voltak és fájdalmasak. De igazak voltak.
- Oli azért mert nekem te vagy az első! És én nem akarok elsietni. Legyél türelmes kérlek!
- Rendben!

Órák múltán, csak az volt bennem, hogy most mi van velem és Olivérrel. Szeret-e vagy nem. Akar még engem, vagy nem. Vagy már a barátságunkhoz sincs undora.
Gondolkozásom közepette megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből majd elolvastam.
" Petra azonnal gyere a kórházba! Olival baj van! Sziki "
A szemeim kitágultak, a szívem hevesen vert. Most már Oli is megsebesült vagy rosszabb.
Elindultam otthonról, csapot-papot ott hagyva. Az ajtó is nyitva maradt.

- Hol van Oli? - oda futottam Szikiékhez, és egyből rá kérdeztem. Tudnom kellet mi van vele
- Bent van vizsgálják - szólalt meg Benny aki egy széken ült, és szomorú volt. - Gyere ülj le.
- Nem! Mondjátok meg mi van vele! - kezdtem el kiabálni, a szokásos hangom nélkül. Fel emeltem a hangomat, mert mérges és belülről szinte szétszakadt voltam. Nem tudtam mit is tegyek.
- Mindjárt bemehetünk! Addig maradj nyugton!
- Önök Patocska Olivér hozzá tartozói? - lépett ki a kórteremből egy hosszú hajú lány, nem lehetett több 25 évesnél. Biztosan egy nővér.
- Igen! Mondja mi van Olivérrel! - kiabáltam rá a lányra
- Nagyon súlyos sérülései vannak.

6.rész A vissza térés, jó. A mi esetünkben borzalmas.

[ TRAILER ]

A nap jól indult. De borzalmasan végződött. Több szempontból is. De kezdjük a nap elején.

A gondolat, hogy újból Pesten lehetek, gyönyörű gondolatokat hozott elő. És szerettem ezeken agyalni. Például, hogy végre megint táncolhatok, láthatom a szüleimet - azok ellenére, hogy nem nagyon vagyok velük jóba - és még minden amit szeretek. Csakhogy az elejétől kezdve semmi sem jött össze.

A reptérről kiérve, megálltunk a járdán beszélni Olival. A tegnapi óta, csak ő jár a fejemben. Meg a mai nap.

- Akkor mától, vissza térsz az énekléshez? - az ujjaim az övéi között összekulcsolva voltak. A szemébe nézve, rögtön elolvadtam

- Igen. Te pedig táncolni kezdesz? 

- Nem, csak holnap. Ma még kipakolás lesz. Meg pihenés. - a végére vigyorgás jött rám, és azt sohasem tudom megakadályozni. Ha elkezdem nem tudom befejezni

- Petra, ugye tudod, hogy mostantól nem foglak úgy elhagyni mint.. régen. Itt vagyok, ha bármi kellene itt leszek. Leszünk a fiúkkal. - az arca egyre közelebb került hozzám, és csók csattant volna el, hanem történik meg a baj. Miss Edwards az út testen feküdt, míg Jace oda nem futott. Mi is oda mentünk Olival. Miss Edwards életjelet nem adva, hevert az úton. 

--

Aznap éjjel, nem tudtam aludni. Kómában fekvő ember, akit szinte az anyámnak tekintek a halál küszöbén van. Jace azóta nem szólalt meg, az orvosok nem tudnak semmi jót mondani. A napomnak hivatalosan is lőttek. 

Oli velem maradt estére, de ő sem jutott többre mint én. Mind a ketten egész este fent voltunk, nem voltunk képesek lehunyni a szemünket. Túl sok volt a mai.

- Oli! - szóltam hozzá suttogva. Habár még én magam sem tudom miért, de suttogtam

- Miaz? - kérdezte. A fejem a bal kezén volt, amit kinyújtva pihentetett a párnán. A derekába kapaszkodtam, mert féltem ezen az éjszakán majdnem mindentől.

- Félek! 

Másnap reggel, egyből a kórházba mentem. Oli viszont próbára indult, így ő nem tudott jönni. A második emeletre mentem egy liftel, majd kiszállva belőle egyből megpillantottam Jace-t.

" Szia Oli. Majd ha végeztek, gyertek fel a fiúkkal, elmegyünk kajálni. " - ezt az SMS-t írtam nekik. A mai nap miatt, örülök is meg nem is. Azért örülök, mert már nincsen életveszélyben Miss Edwards. A rossz viszont az, hogy a lába olyan szinten leamortizálódott, hogy nem biztos, hogy a műtét során, meg tudják menteni.

" Szia okés, mindjárt ott vagyunk! "

- Szia Petra! - az ajtón belépett a négy fiú. Oli, Beni, Sziki és Ya Ou. Most normálisabbak voltak, mint szoktak, mivel tudják a dolgok most hogyan vannak. Legalább az életben egyszer tudnak viselkedni

- Sziasztok! 

05.rész Utolsó nap!

- Figyelj Petra, én elszeretnék mondani neked valamit! - a szívem dobogása felgyorsult. Ideges lettem, mert tudtam, hogy most vagy jót vagy rosszat fog mondani. Ettől a gondolattól görcsbe rándult a gyomrom
- Ez egy picit megijeszt! Mondjad, mielőtt pánikot kapok! - kisebb kínos kuncogás jött ki belőlem.
- Nyugi nem olyan lesz. - felállt, majd a táskájából kiszedte a telefonját, és valamit nyomkodott rajta. Pár másodperc múlva egy SMS-t mutatott meg. - Olvasd el!
[ Üzenet küldője Olivér, Címzett Miss Edwards ]
Olivér: Jó napot Miss Edwards! Ha emlékszik rám, én vagyok Olivér, Petra volt.... legjobb barátja.
Úgy hallottam, hogy Londonba készül menni magával. Érdekelne, hogy mikor!
Miss Edwards: Szia Olivér. Igen emlékszem rád, te vagy az a gyerek, aki elfelejtette a legjobb barátját. Miért érdekel? Kell a jegyem, hogy ingyen mehess?
Olivér: Dehogyis! Csak rendbe akarom hozni a dolgokat vele. És elmondanék neki egy fontos dolgot. Kérem, mondja meg mikor mennek!
Miss Edwards: Rendben, de csak azért, mert a lányomként nézek Petrára. Most indulunk, de ha sietsz eléred a gépet. Jegyet meg szerzel ahogy akarsz az nem érdekel.
Olivér: Rendben köszönöm!
-----
Az olvasottak rá ébresztettek arra, hogy ha Oli nincs akkor egyedül lennék itt. Ha Miss Edwards nem mondja el neki, hogy már ide tartunk akkor nem lenne itt.
Kíváncsi voltam, arra a részre, hogy el akar mondani valamit. Ezért rá is kérdeztem.
- Hát az a dolog az, hogy elmondjam miért szakítottam meg veled a kapcsolatot. Az anyukád megkeresett, mert Sziki elmondta neki, hogy szerelmes vagyok beléd. Az anyád nem örült ennek, ezért azt mondta, hogy kerüljelek, különben lecsukat kiskorú bántalmazásért. Engem ez nem érdekelt, mert elmondtam volna neked ezt a dolgot. Éppen úton voltam hozzátok, amikor a rendőrök elkaptak, és lecsukattak úgy, hogy nem volt bizonyítékuk és nem is vizsgálták ki az ügyet. Öt nap után bejöttek a szüleim, és kihoztak. Innentől kezdve nem mertem a közeledbe menni, mert féltem, hogy az anyukád mit tenne ellenem. - a harag, a boldogság és a bosszú gondolatai kavarogtak bennem. Az első gondolatom az volt, hogy " Iggggggen Szeret!! " a második pedig " Bosszút állok! "
- Tehát szerelmes voltál belém? - kérdeztem meg elé állva. A kezével az arcomat simogatta, közben macsós vigyort vágott
- Még mindig! - suttogta.

A mai napon megyünk vissza Budapestre. Hajnali kettőkor indul a gép, így én és Oli, Jace-el és Miss Edwards-al ebédelünk. Oli vallomása óta, kicsit össze vagyok zavarodva, ezért még nem adtam neki választ.

A lakásba visszaérve a szobában összepakoltunk, majd az utolsó órában elbeszélgettünk.
- Gondolkodtál már rajtunk? - kérdezte Oli.
- Igen. És arra jutottam, hogy próbáljuk meg!

04.rész Kettesben

" Sötét és hűvös volt a levegő. Mindenütt véres láb és kéznyomok. Egyedül voltam, és nem tudtam mit csináljak. Csak járkáltam, és próbáltam, nem pánikba esni. De sajnos megtörtént. Mert szembe találtam magam Olival, akinek mindene tiszta vér volt! "
A rémálom, annyira összezavart, hogy első mondatom az volt, hogy " Oli hol vagy? "
- Petra itt vagyok! - fogta meg a kezem, miközben még a takaró pihent a lábán. Úgy éreztem magam mint egy idegroncs. És ez meg is látszódhatott rajtam. - Mi a baj?
- Egy rossz álom. Örülök, hogy jól vagy! - Szorosan átöleltem és a hátát simogattam. Reszkettem az álom miatt.

Délután, a fiukkal elmentünk a városba, hogy megnézzük a nevezetességeket. Négy óra körül csatlakozott hozzánk Miss Edwards és a fia Jace.
- Szia Petra! - jött oda hozzám Miss Edwards, aki a karjait nyújtva ölelt meg. - Ő itt a fiam Jace Edwards. - mutatott a mellette lévő, kissé borostás srácra - Jace, ő itt Petra, a kedvenc diákom, aki miatt most itt lehetek! - mutatott rám, majd Jace a kezét nyújtotta. Kezet fogtunk, majd bemutattam nekik a srácokat. Miss Edwards, már ismerte Oli-t, de a többi fiút nem. Bemutattam őket, majd elindultunk, egy "kisebb" sétára.Az úton, sokat beszélgettem Olival és Jace-el, úgyhogy minden jó volt.

Másnap reggel, arra keltem, hogy valaki rázogat.
- Petrus, ébredj mennek a fiuk! - mondta Oli az ágyon ülve. A mosolya reggel is szexi volt, úgyhogy jó kis ébresztőm volt. Csak nem értettem hová mennek Szikiék.
- Hova?
- Hát vissza Pestre.
- Ja oké értem. Akkor jövök!

A reptéren álltunk Olival és a srácokkal, és éppen búcsúzni próbáltak. Már jó ideje nem hagyták el egymást, úgyhogy fájó volt az elköszönés. Tudtam, hogy most az egyszer kedvesnek kellene lennem ( bármennyire utálom őket ) úgyhogy szép szavakkal kezdtem a beszédet. De Benny be előzött.
- Hát akkor csá csajszi! - nyújtotta a kezét, de én inkább megöleltem, mint hogy kezet fogjak vele. Mégis csak búcsú féleség volt. Igaz, hogy ezelőtt sem találkoztunk túl sokat, de azért meg kell tartani a jó modort !
- Szia Benny! - köszöntem el, majd elhúzódtam és a másik két srácot ide megöleltem. Láttam Oli szemében, hogy fáj neki. Útközben mondtam neki, hogy menjen ha akar, de nem akart. Itt akart maradni. - Biztos nem mész velük? - a kezemet a vállára tettem, de ő inkább megfogta és megszorította. A szemei a srácokat követték.
- Biztos! Itt maradok! - mondta ki, majd egy "macsós" vigyort vágott. Kifelé húzott.

Haza érve, lepakoltam a táskám, majd a konyhába mentem. A hűtő teljesen üres volt. Valamit enni kellett ezért bementem a szobámba, hogy azt a három doboz pizzát, fogyasszuk el ebédre. Oli az ágyamon ült és az egyik dobozt falta.
- Oli, mit csinálsz?
- Eszek. Gyere te is! - beugrottam az ágyamba, egyenesen az ölébe. A lábai ki voltak nyújtva, úgyhogy rádőltem a hasára, és a lábainkat egymásra tettük. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, de sosem kezdtünk bele egy párkapcsolatba. Neki mindig volt barátnője, én meg csak egyszer zúgtam bele. Amikor elmondtam volna rávágta, hogy össze jött Krisztával. Ezért inkább nem mondtam el. Az érzéseim nagyjából elmúltak, de ha lenne bármi esély arra, hogy egy pár legyünk, bele mennék. - Min jár a kis buksid?
- Hát így a régi dolgokon. - vágtam rá
- Krisztán mi? - kérdezte nevetve, majd egy falat pizzát vett a szájába
- Is. - húztam el a számat - Figyelj. Amúgy miért szakadt meg a kapcsolatunk? Már olyan régen nem láttuk egymást.
- Tulajdon képpen a zenei karrierem miatt, meg a te táncos dolgaid miatt. Mind a ketten sokat dolgoztunk, ezért azt hiszem abba maradt. De őszintén, nem örültem annak, hogy már nem látlak. Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem! - mondtam, majd felültem és a szemébe néztem. Az orrunk között kevés távolság volt. - Soha többé ne hagyjál magamra! SOHA érted? - a pólója nyakát húzogattam de csak nevetett
- Jól van cica! Nem hagylak el! - ekkor az a kis közelség is eltűnt. Egymás szájába lélegeztünk - Soha! - suttogta.

A fejemben az volt, hogy mi lenne velem nélküle. Mi lenne ha örökre elválnának az útjaink, és elfelejtenénk egymást? Ezt a kérdést fel is tettem Olinak.
- Hú hát én beleőrülnék. Ha nem lennél, akkor velem mi lenne? Ki adna kaját? - tette fel a kérdést teljesen komolyan. Én csak a fejemre csaptam majd megütögettem az arcát
- Hát drága Olivér, főznél magadra!

Pár óra elteltével, csak az ágyon feküdtünk, a fejem pedig a mellkasán pihent. Hallgattam a szuszogását, és a szívverését. Megnyugtató hallani, ahogy az a szeretet teli szív dobog. Abban a tudatban voltam, hogy alszik, amikor elkezdtem simogatni a pocakját. De sajnos fent volt.
- Kemény mi? - kérdezte kicsit belenevetve.
- Bocsi azt hittem alszol. Amúgy igen. Jó kemény! - kuncogtam
- Engem nem zavar, sőt nyugodtan simogasd! Megnyugtat a közelséged! - a fejemet Oli felé hajtottam, így szembe kerültem vele - Figyelj Petra! Én...

3.rész Egy város. Egy férfi. Egy szerelem.

Sziasztok! A Chat-be leírtam de itt is megírom, hogy tényleg nem tudtam azt, hogy telefont nem lehet bekapcsolni a gépen, csak miután szólt egy lány. Szóval, bocsi. :/
Jó olvasást
Puszii
U.I: Aki még nem iratkozott fel az lécci tegye meg, mert így nem igazán van értelme az írásnak!

--

Egy város. Egy férfi. Egy szerelem. Ezt a dolgot képviselem. Egy város, ami az én szemeben Budapest. Egy Férfi, aki számomra még rejtély. Egy szerelem, még az is rejtély. De minden kifog derülni, ha jól végzem a dolgom, az életben. És eddig azt hiszem, nincsen rám panasz. EDDIG!
Ez az a város, amit még nem ismerek, esélyt ad a FÉRFI, és SZERELEM megnevezésre. Vajon álmaim férfija, itt van Londonban? És megtapasztalhatom a Szerelem érzését? Ezt megtudom, ha teszek ez ügyekben.
A szállásomhoz, taxival mentem. Az út jól ment, mert tudtam kicsit az angol tudásomat csiszolgatni a sofőrrel. Amikor megérkeztem, kifizettem a taxist, majd bementem az épületbe. Egy igényes, kis hotel volt, és barátságos. A kulcsaimat átvettem, amik a 2E szobához tartoznak, majd elkezdtem felsétálni a lépcsőn. Nem volt túl sok, lépcsőfok, így hamar felértem. A szoba, rögtön szembe volt, ezért oda is léptem, majd a kulcsot a zárba téve, beléptem. A lakótársam még nem volt ott, úgyhogy gyorsan körbenéztem. Minden tiszta volt és igényes. A hálószobám is szép volt, nem túl nagy de nem is kicsi. A bőröndömet az ágy széléhez húztam, majd a matracra ráültem, és ki kezdtem szedni a ruhákat. Magam mellé tettem azt, amit délután fel szeretnék venni. Egy fekete csőnadrág, fekete szegecses torna cipő, és egy szürke koponyás top.
Az ajtót hallottam kattanni, ezért kisétáltam. Egy szőke srácot láttam, de háttal volt, ezért még nem tudtam megnézni. Hirtelen megfordult, a szívem őrülten kezdett dobogni kezdett.
- Oli! - mondtam ki hangosan, majd a nyakába ugrottam. Oli, egy régi barátom, még a gimiből. Legjobb Barátok voltunk/vagyunk. Ő bandát alapított, így régóta nem láttam. A karjai a derekamon voltak, az én kezeim pedig a nyakát szorították. - Annyira Hiányoztál! - mondtam ki, majd elengedtem, így letett a földre.
- Nekem is hiányoztál! - az a tipikus sármos mosoly volt az arcán, amitől őszintén olvadozni lehet.
- Te vagy a lakótársam? - kérdeztem, majd a bőröndre mutattam, amit maga mellett tartott.
- Háááát.... - húzta el a szót. Sántikál valamiben - Igazából....
- Olivér! - szóltam rá, mert ha a teljes nevét mondom, akkor általában abba hagyja, az időhúzást. És azt sokszor csinálja. - Mond, hogy nem.... - a mondatot, nem tudtam befejezni, mert megjelent a három fiú. Sziki, Ya Ou és Sziki. A szájukat a " Csőő szöszi szuper a kéró " és " Szia szépség, hiányoztál " mondatok. - A szobába! Most! - mutattam a szobám ajtajára, majd elkezdtem a pólójánál rángatni Olit. Jól tudja, hogy nem vagyok jóba velük, úgyhogy nem értem minek hozta ide őket. Becsaptam az ajtót, majd karba tett kézzel néztem rá.
- Haragszol? - kérdezte, és megint elővette a sármos arcát. Jól tudja ezt is, hogy ennek nem tudok ellenállni. Próbáltam nem bedőlni, de sajnos, ez a nézés kibírhatatlan.
- Először is, ne vágj ilyen cuki fejet! - soroltam - Másodszor minek hoztad a haverjaidat? - fejeztem be szemrehányóan.
- Nyugi cicu! Holnap mennek vissza Pestre, én meg maradok! Csak ezt az egy napot bírd ki velük! - egyre közelebb kezdett jönni, így hátra léptem. - Oké?
- Oké! Ma itt maradhatnak, de holnap elhúznak innen!

Este Oli, felette azt a kevés kaját is, amit én hoztam, plusz még rendeltek 3 doboz pizzát, amit én fizettem ki. Utálom, hogy engem húznak ki az ilyen pillanatokban.
A nappaliban ültünk, vártuk, hogy megjöjjön a kaja. A háromszemélyes kanapén, Sziki, Ya Ou és Bence ült, míg az egyszemélyesben Oli, az ölében pedig én.
- Szóval, Oli! Honnan tudtad, hogy itt lakom? - kérdeztem rá nézve. Háttal ültem az ölében, így elég kényelmetlen volt hátrafordulni.
- Hát, igazából a tánctanárod, Miss Edwards hívott fel, hogy mégiscsak legyen itt valaki veled, mert félt. És itt vagyok!
- Hűh, hát köszi. - köszöntem meg, majd a csengő hallatán, Oli ledobott az öléből, és az ajtóhoz futott. Mondhatom klassz legjobb barát. Nehezen felálltam, majd oda sétáltam az ajtóhoz. Elmondtam a férfinak, hogy köszönöm a pizzát, majd kivettem mind a három dobozt a kezéből, és bevittem a szobámba. Ezzel büntetem Olit, mivel ledobott a földre.
Az ágyamban ültem, majd a takarót magamra húzva, minden doboz az anyag alatt végezte. Meglátjuk, hogy el e veszi őket.
Egész éjjel, vártam, hogy jöjjön a kajáért , de nem jött. Szomorú voltam, mert csalódtam. Jó tudom jól, hogy hülyeség, de ilyenkor mindig beszokott jönni a pizzáér, bárhova rakom el. De most nem jött.
Hajnali háromkor, arra keltem, hogy nyitódik az ajtó. Nem tudtam ki az, és nem is érdekelt. Megfogtam a párnámat, és neki dobtam.
- Tűnj kifelé bárki is vagy! Aludni szeretnék! - csak egy kis halk nevetést hallottam meg, de ezer közül is felismerném. Oli volt az. Háttal voltam neki, de nem fordultam át a bal oldalamra. A következő pillanatban éreztem, hogy a takaró alá fekszik, és átölel.

2.rész London

Sziasztok. Látom még nem igazán olvassátok ezt a sztorit, de remélem egy idő után elkezditek jobban olvasni. Hát ennyi volt a szöveg
Let's Do That!
xx
U.I: Bocs  a rövid részért :/
---

Hajnali négykor A Linkin Park - A Light That Never Comes ébresztett. Most az egyszer boldogan, és nagy vigyorral keltem ki az ágyból. A takarót lelökve magamról indultam a fürdőszoba felé. Egy feltupírozott szőke nézett rám, úgyhogy csak nevetni tudtam a saját tükörképemen.  Kifésültem a hajamat, utána a hajvasalót bedugtam a konnektorba. Amíg felmelegedett, elmentem a kikészített ruhámért, és felvettem azt.

Egy órával később kész lett a hajam, majd a sminkem is. Ahogy elnéztem tűrhető fejem lett, így elindultam a szobámba, és hívni kezdtem Miss Edwards-ot.
- Szia Petra, minden oké? Kész vagy?
- Igen Miss Edwards útra kész vagyok! - mondtam bele frissen és tényleg útra készen.
- Mindjárt oda ér a taxi, állj ki 10 perc és ott vagyunk! A jegyek nálam, és van még másfél óránk a gépig.
- Rendben. Kint találkozunk! - nyomtam ki, és a két táskámat felvéve indultam a földszintre. A táskáimat a lépcső tetejéről ledobtam, én pedig a korláton lecsúszva értem le. A boldogság szemmel látható, sőt talán hallható is mert úgy nevetgéltem, mint egy idióta.

A házból kilépve, bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe mélyesztve indultam a taxi elé. Abban a pillanatban, érkezett meg az autó, így a táskáimat a csomagtartóba téve, ültem be.
- Na izgul már tanárnő? - kérdeztem boldogan.
- Jajj igen. Már nagyon hiányzik a fiam, úgyhogy elhiheted mennyire akarom már ölelgetni és meg puszilgatni. - a szeme csak úgy csillogott, a boldogságtól. És talán az izgatottságtól . Mégis csak a fia, akit nem látott öt hónapja, ott van Londonban. Az út többi része csendben telt. Én a telefonomon néztem a Twitterem, Miss Edwards pedig éppen beszélt valakivel. Lehet, hogy a fiával. Mosolygott, és örömében könnyezett. - Igen te is nagyon hiányzol - kapkodta a levegőt - Nagyon szeretlek kisfiam! - a kezébe adtam egy zsepit, amivel a szemeit törölgette -  Rendben menj csak! Este találkozunk! Szia! - köszönt el, majd a telefont elrakva, a zsebkendővel, letörölte a könnyeit. Nem tudom, hogy a fia igazából mit csinál London-ban, és hogyan került oda. De biztosan remek srác, aki okos és kedves.

A repülőre felülve, a zenelejátszómat elővettem és beraktam, egy McFly albumot, majd a fülhallgatót a fülembe tettem, és azt kezdtem el hallgatni. Közben a táskámból, előszedtem a kedvenc könyvem új részét, és azt kezdtem el olvasni.
Már vagy 5 órája repültünk, amikor a telefonom megrezzent. Elővettem, és megnéztem ennek okát. Egy üzenetem jött, attól a sráctól akitől bérelni fogom a lakásomat.
 Szia Petra!
Van egy kis gond. A lakást ki bérelné még egy ember, úgyhogy ha nem baj, ketten bérelnétek és lakótársak lennétek. Persze, megértem ha nem szeretnél egy idegennel együtt élni, de te tudod.
Jake

Egy pillanatra megállt a szívem az olvasottak alapján. Tehát, ha nem fogok együtt élni a nem tudom kivel, akkor az utcára kerülök. Hát egy választásom van. Úgyhogy bele megyek.

Szia Jake!
Őszintén, nagyon nincsen kedve egy idegennel együtt élni, de mivel nem tehetek mást rendben. De ha megöl alvás közben, a te bűnöd lesz!
Petra